Page 3 of 14

“Félreérti az Apokalipszist az, aki nem úgy olvassa, mint nagy ösztönzést a jövendőre, a cselekvésre, a tettre.”

“Akik azt mondják, hogy az absztrakt azonosságok felderítése végett csak össze kell hasonlítani a vallásokat, azok semmit sem értettek meg a fejlődés alapelveiből. Mert a világ nem hiába fejlődik. Igaz, hogy minden vallásban benne van az igazság, a vallások azonban alakot váltanak, fejlődnek, és végül kialakulnak magasabb rendű formáik. Nyilvánvaló, hogy aki eléggé mélyre nyúl, az megtalálhatja más vallásokban is a kereszténység tanításait, a kereszténység igazságát.

A kereszténység semmi újat nem tanít. De ami a kereszténységben a lényeges, az nem az, hogy mit tanít.

Gondoljunk a kereszténység előtti vallások megalapítóira: náluk viszont lényeges, hogy mit tanítottak. Képzeljük el, mi lenne, ha ezek a vallásalapítók az ismeretlenségbe rejtőztek volna. Az emberiség a tanításukat akkor is befogadta volna, hiszen erre volt szüksége.

Krisztus Jézus jelentősége egészen másutt van. Az a leglényegesebb, hogy itt volt, hogy itt a Földön fizikai testben élt.

Elsősorban nem a tanításaiba vetett hit, hanem a személyiségébe vetett hit az igazán fontos: fel lehet rá tekinteni, az Elsőszülöttre, aki itt járt a halandók között. Meg lehet kérdezni tőle: ha ugyanabban a helyzetben volnál, mint én, ugyanúgy éreznél, ugyanúgy gondolkodnál, ahogy én, ugyanúgy akarnál, ahogy én akarok? Az a lényeges, hogy ő, mint személyiség, a legnagyobb példakép. Kevésbé fontos a tanításait hallgatnunk, fontosabb őt magát megfigyelnünk, mit és hogyan cselekedett. Ezért van az, hogy Krisztus Jézus leghívebb tanítványai egészen másképp beszéltek, mint más vallásalapítók növendékei és követői. Ezek így szóltak: urunk ezt meg ezt tanította. Krisztus Jézus tanítványai viszont így beszéltek: mi nem kigondolt mitoszokat és tanításokat hirdetünk most nektek, hanem azt mondjuk el, amit tulajdon szemünkel láttunk, tulajdon fülünkkel hallottunk. Hallottuk hangját, kezünkel megérintettük az élet forrását, hogy közösséget alkossunk veletek. Maga Krisztus Jézus pedig így szólt: “Tanúim kell, hogy legyetek Jeruzsálemben, Judeában, a világ végezetéig.” És itt lényeges dologról van szó: tanúim kell, hogy legyetek a világ végezetéig. Vagyis: mindig, minden időben létezzenek olyanok, akik éppúgy, mint azok Judeában és Galileában, közvetlen tudomásuk alapján mondhassák meg, ki volt Krisztus az evangélium értelme szerint.

Az evangélium értelme szerint – mit jelent ez? Nem mást, mint azt, hogy ő kezdettől fogva maga az ős-elv volt, tehát minden alkotás alapja. Azt mondta. “Ha bennem nem hisztek, legalább Mózesben higgyetek, mert ha Mózesben hisztek, akkor bennem is, hiszen Mózes beszélt én rólam”. Ma már láttuk, hogy róla beszélt Mózes, amikor azt hirdette: az én-vagyok szólt hozzám. Az én-vagyok azonban akkor még csak szellemileg volt érzékelhető. Hogy Krisztus látható alakban, látható emberi formában jelent meg az emberek, a világ tekintete előtt, ebben különbözik a Krisztus-evangélium a többi vallás isteni tanításaitól. Mert ez utóbbiaknál a szellemi bölcsesség arra irányult, ami kívül van a földön, most Krisztus Jézussal olyasvalami érkezett a Földre, ami érzéki jelenségként fogható fel.

Mit tekintettek az első tanítványok eszményi bölcsességnek?

Nem csupán annak megértését, hogyan élnek a szellem országában a szellemek, hanem azt is, hogyan jelenhetett meg a Földön Krisztus Jézus történelmi személyiségében a legfőbb ok, a legfőbb elv.

Sokkal könnyebb a személyiség isteni voltát tagadni, mint felismerni. Ebben különböznek a kereszténység kezdetének idején elterjedt egyéb tanok attól, amit benső kereszténységnek nevezhetünk, vagyis a gnózis az ezoterikus kereszténységtől.

Jóllehet a gnózis elismerte Krisztus isteni voltát, mégsem jutott el addig a nézetig, hogy az Ige hússá lett, és körülöttünk lakozott – ahogyan a János-evangélium írója hangoztatja. Az evangélista tehát ezt állítja: Krisztus Jézust nemcsak a láthatatlanság világában láthatjátok és érinthetitek meg, hanem itt is, mint Igét, aki megtestesült és közöttünk lakott. Tudnotok kell, hogy ezzel az emberi személyiséggel olyan erő jelent meg a Földön, amely a legtávolabbi jövőig hat, mert valóságos szellemi szeretettel fonja be a Föld felszínét, és ennek a szeretetnek a hatalma mindenben élni és munkálkodni fog, amit a jövendő hoz. Ha az ember átengedi magát ennek az erőnek, belenövekszik a szellemi világba, ahonnét alászállt. Újra felemelkedik odáig, ahová már ma is elérhet a beavatottak tekintete. És az ember leveti magáról az anyagit, az érzékit, amikor ismét belép a szellemi világba.

Ahogy a régi időkben a beavatottak visszatekinthettek a szellemi élet régmúlt, ősi korszakaira, a keresztény módon beavatottak a Krisztus Jézusból kiáradó erőhatások révén azt láthatják meg, mi lesz a mi földi világunkból, ha az emberek a krisztusi szándékot követve tevékenykednek. Ahogyan vissza lehet nézni a korábbi állapotokra, ugyanúgy lehet Krisztus megjelenésének kezdetétől kitekintve ellátni a legtávolabbi jövőig. Azt mondhatjuk: amilyen irányban a tudat változik, olyan irányban változik az érzéki és szellemi világ viszonya is. A régi beavatás a múltba, az ősi bölcsességbe avatta be az embert, a keresztény beavatás a jövőről lebbenti fel a fátylat. Kivátképpen fontos, hogy a beavatás ne csak az ember bölcsességéig, kedélyvilágáig hasson, hanem egészen az akaratáig.

Mert az ember csak ezáltal tudja meg, mit kell tennie, hogy célokat tűzhessen ki maga elé. A tekintetét a hétköznapi dolgokra vető ember délutánra, estére, holnap reggelre helyezi céljait, a szellemi ember szellemi elvek alapján tűz célokat maga elé, és azok a távoli jövőből visszahatnak az akaratra, élettel táplálják az ember erőit. Aki így jelöl célt az emberiség számára, arról elmondhatjuk, hogy a kereszténységet a legmagasabb rendű értelemben, az eredeti keresztény elvek alapján ezoterikusan fogta fel. Így értette meg a kereszténységet az, aki az akarat beavatásának hatalmas elvéről írt, aki az Apokalipszist írta. 

Félreérti az Apokalipszist az, aki nem úgy olvassa, mint nagy ösztönzést a jövendőre, a cselekvésre, a tettre.”

János Apokalipszise

Rudolf Steiner

Nürnberg, 1908 Június 17-30

GA 104

A videóban említett hanganyag:

A Templomos lovagrend igaz története – Takáts Péter eloadása

https://soundcloud.com/fogelmedia/a-templomos-lovagrend-igaz-tortenete-takats-peter-eloadasa

További munkáim:

https://vimeo.com/kulturaliskreativok

 

A csúcson vagyok csúcstechnikákkal ezért…

Sziasztok!

A csúcson vagyok csúcstechnikákkal ezért már itthon is vállalok (és a környező országokban) filmezést / fotózást, cégeknek “art consultant” szolgáltatást! 

4 nyelven beszélek, referenciák (lásd linkek) 

Add tovább! Köszönet!

(Reklámfilmeket, rendezvényeket akár esküvőket is vállalok!)

Fogel Frigyes

https://fogel.me

https://vimeo.com/kulturaliskreativok

https://vimeopro.com/kulturaliskreativok/csalamade-egy-rlt-naploja

https://fogelmedia.smugmug.com

https://www.instagram.com/fogelmedia/

https://kulturaliskreativok.blog

https://soundcloud.com/stream

postát ide: fogelmedia kukac gmail pont com

Mindenik embernek a lelkében dal van…

Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály

A kassai (Szent Erzsébet) dómban található Rákóczi-kripta felett őrködő szobor a család címerével… 

(Fotó: Fogel Frigyes)

fogelmedia.hu

“Sokan tudják, hogy Rákóczi fél Európát végigjárta, segítséget kérve az osztrákok ellen a nagyhatalmaktól, ám sikertelenül, végül a török szultán tette lehetővé, hogy előbb Isztambulban, majd a tengerparti Rodostóban éljen, udvartartásával együtt. A ház egy része ma is ott áll, mindig sok-sok magyar látogatja. A fejedelmet 1735-ben bekövetkezett halála után bebalzsamozták, és Konstantinápolyban temették el, anyja, Zrínyi Ilona mellé. Végső óhaja szerint szívét kivették, a franciaországi Grosboisba vitték nyugodni, a kamalduli szerzeteskolostorba. Kassa azonban mindig visszavárta, ahogy az egész ország is, hogy legalább végső nyughelye itt legyen.”

http://www.ng.hu/Civilizacio/2008/05/Felujitottak_a_kassai_Rakoczi_kriptat

 

Azt akartam mondani…

“Azt akartam mondani, hogy Magyarország is csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni. (…) De ez az ország semmitől nem fél úgy, mint a minőségtől, s az igazi műveltségtől, amely valóban hősiesség.”
Márai Sándor
(Kassa – Márai emlékhely – Fotó: Fogel Frigyes)
http://fogelmedia.hu