Olvasói levelek… 1

Ezt a levelet ma hajnalban kaptam. A levél írójának védelmében név nélkül teszem közzé az írást, kissebb “húzásokkal”

Kedves Frigyes!

Több budapesti KK összejövetelen találkoztunk már, és örülök, hogy ismerhetlek, bár csak távolról és a munkásságod kapcsán.
Továbbra is követem a blogodat, bár a FB-ról hiányoznak a megosztott “színes” tartalmaid, amiben összességében feltárul egy másik világ, de megértem, hogy miért nem vagy már ott. Tudom, és írtad is a blogodban, hogy sok megkeresést kapsz, pláne a választások apropóján és kapsz, hideget-meleget. Örülök, hogy nem hagyod Magad. 🙂 
Bizonyos szempontból én is ennek hatására ragadtam billentyűzetet. Egészen egyszerűen elkeserítő ami jelenleg zajlik. A közbeszéd, a körmorál (az ál/divat Kereszténység), a politikai nyomásgyakorlás, az, hogy a politika milyen mértékben telepedett rá az életünkre, iszonyatosan nyomasztó és kétségbeejtő. És sajnos ebben igen nagy szerepe és tevőleges felelőssége van a regnáló régi/új hatalomnak (no és az összes eddiginek).
Többek között az általad megosztott információk alapján is és a “józan paraszti ész” alapján is (demográfia, szegénység, klíma viszonyok stb.) tisztában vagyok a migráció valós veszélyével, ez vitán felüli és nem kérdés, hogy amennyire csak lehet meg kell előzni azt, hogy ennek mi igyuk meg a levét. De! Ez még nem jelenti azt és nem jogosít fel senkit, hogy ennyire elvesse a sulykot és arroganciával, pökhendiséggel, kivagyisággal és agymosással uralják az országot, megfojtva ezzel minden jóérzésű, az orránál tovább látó embert. 
Nagyon csalódott vagyok, hogy továbbra is ez a felülről bűzlő körmorál fogja uralni a hazánkat, és esélyét sem látom annak, hogy valamelyest konszolidálódna majd a helyzet. 
Nagyon szeretem ezt az országot, sok tekintetben kivételes helyen vagyunk,
………….
 
de eljutottam most én is oda, hogy megfullaszt ez a közeg, hogy így a 40-es éveim elején el kell kezdenem új hazát? országot keresnem magamnak… még pár évig több ok miatt sem tudok mozdulni, de dolgoznom kell rajta, hogy mehessek…. nem akarok, nem akartam… de tényleg elkeserítő ami itt folyik, nem lehet így élni. Közgazdasági szakmáim vannak, pontosan látom és tapasztalom azt is, hogy hogyan fojtják meg a mikro és kisvállalkozásokat is….
Remélem nem terheltek én is nagyon, de muszáj volt megírnom ezeket a gondolatokat, érzéseket, olyas valakinek, aki világot jár és sokkal nagyobb rálátása van sok mindenre…
…………
Jó lenne találni olyan KK-s közeget, közösséget, akikről Te is forgatsz, de jelenleg ezt idehaza most eléggé reménytelennek látom. 
Szeretettel üdvözöllek,
………….

A Senkik…

Egy példa a sok közül: a Fidesz váci elnöke Bodonyi Bélával és Pető Tibor váci fideszes alpolgármester a választás éjjelén üzennek. Ordítva.

Pedig “most kell igazán szerénynek lenni”… Ki is mondta ezt aznap éjjel?

A videót pánikszerűen törölték mindenhonnan…

 

Meglepő?…

Amit most a választások után kaptam a képembe (üzenetek stb. az utóbbi 24 óra alatt) azt a mocskot csak ritkán szoktam tapasztalni.

Kulturális Kreatívnak mondott emberektől és hozzám közelebb(?) állóktól is
jött és még jön az “áldás”… (Csak nyugodtan, bírom a gyomrosokat)

De:

Aki egy kicsit ismer engem vagy legalábbis a munkáim alapján kb. tudják hogy most hol tartok és merre, nos, akkor az is világos lehet hogy nekem nem kell többé magyarázkodnom sem bizonyítanom…

De:

Világosan látható volt az elmúlt hetekben hogy a magukat K.K.-nak gondoló társaink nagy része hogyan viselkedett a közösségi felületeken.
(A legalját hozták).

Kár…

És azt is látom most hogy akik “nyertek” tegnap éjszaka, azok közül hányan mutatták ki foguk fehérjét pár “miszikus” 😉 pillanat erejéig…

Ezért most csak halkan és szeretettel próbálnám felhívni egyesek figyelmét amit tegnap éjszaka az újraválasztott Vezérük kijelentett:
“most kell igazán szerénynek lenni”!

És így most a végére, egy rövid 1964-es Weöres Sándor vers elé még egy kis hajtű kanyart vennék… :

A mai napig “csodálkozok” hogy oly sokan vannak akiket volt “szerencsém” személyesen is egy kicsit jobban megismerni az utóbbi években magyarországon akik közül többen a megtévesztő mézes-mázos stílusuk mögé rejtőzködve teszik amit tesznek.
Igen, “csodálkozok” hogy ezek közül az “emberek” közül legalább néhányan még mindig nem ülnek a hűvösön…
Ugyanis nem csak szerintem hanem még jópár ember szerint is netto a börtönben lenne a helyük.
Értsd pl. vidéki “közszolgák”, önkormányzati hivatalnokok, “médiások”, K.K.-ák, stb.
A lista elég hosszú… MINDKÉT oldalon…

Talán szerencsésebb lenne, ha most csendesebben tobzódnának, ki az örömtől, ki a gyűlöletük örvényeiben…

Mert hogy nyertünk-e a tegnapi nap azt még csak nagyon kevesen látják tisztán.

Fogel Frigyes
független filmes

Ista

Rám támadsz, te optimista,
mért vagyok én pesszimista?
Mert páthoszod humanista,
de a zsebed prakticista;
mert a fejed dogmatista
és a talpad biciklista:
amiért te optimista,
azért vagyok pesszimista.

W.S. (1964)

Az értelmiség nyomorúsága

“Az értelmiség nyomorúsága, minél zajosabb csinnadratta övezi, annál látványosabb. A szellemi ember csöndes, munkálkodása szinte észrevétlen, felelőssége mégis óriási: teszi-e a jelenben ugyan még csak részben kivitelezhetőt, mondja-e a még csak alig fölfoghatót, bírja-e a majdnem elviselhetetlen magányt és értetlenséget.

…Az ilyen-olyan, már ravaszabb rendszer pedig (a hangzatos jelzővel ellátott áldemokrácia) már nem fizikailag gyötör, nem a mozgásban korlátoz, hanem kilúgoz, manipulál, beígér, fölbérel és megfizet. Ez a fenyegetőbb. Ez az a csapda, amibe nem szabad az értelmiségnek besétálnia; de ha csak értelmiségi marad, könnyen lépre megy.

Ha győz az „ügy”, az írót a társadalom lassan, de biztosan lekoptatja, érdemeit elfelejti. Ha pedig veszít, a zászlóhordozót egykettőre kiirtják, vagy – ami még szomorúbb – megpróbálják a másik fél zászlaját a markába nyomni. Néha, sajnos, sikerrel.

Fütyül ránk a társadalom – hacsak nem mi vagyunk hajlandók a pártok dallamvezetése nyomán fütyülni. Ettől a jó ízlésű író tartózkodik; nem is képes rá; hallgat; vagy belátja: akár ír, akár nem ír, ez önmagán kívül talán senkit sem érdekel. A „társadalom” megy a maga feje után, a többség a könyvet, ha elég rikító és pehelykönnyű, pillanatnyi szórakozásként elfogadja, s az összelapított kólásdobozzal együtt az ablakon kihajítja. Nem is kár érte. Fogyóanyag. Mások a számukra olvashatatlant puszta sznobériából a szembetűnő polcon tárolják. Megfér itt egymás mellett súlyos és üres; nem bántják egymást, egyelőre le sem is lepleződnek.

Vajon az értelmiségnek kell eszmékkel ellátnia a társadalmat? Ez volna a rendeltetése, hogy a saját kútfejéből kipattant, egymással vérig ütköző „igazságokkal” tündököljön? Vagy egyszerűen (és nagyszerűen) csak ki kellene olvasnia a világlét törvényeiből, persze önnön korára és hazájára alkalmazva: merre és hogyan? Én ebben az érzékeny közvetítésben hiszek. Amikor a hiteles személyiség tud valamit az örökből, amihez aztán szerzett, megszenvedett gondolatát hozzáadja; a monoton, elvékonyodó jövőképet így dúsítja fel. A szellemi ember és a valódi értelmiségi mindig az ideológiák fölött gondolkodik.

A kényszerrel hirdetett, megparancsolt eszme, eredetében bármily nemes és igaz, terjesztése során óhatatlanul téveszmévé züllik, szimpla ideológiává süllyed, mert a szabadságot, a szabad akaratot veszi semmibe. Az egyén szabad akarata nélkül pedig nincsen útválasztás, csak egybeterelés; nincsen meggyőződés, csak érdek.

Ami meg van írva – meg van írva. Hat a nagyidőben; akihez valóban eljut, abban tovább dolgozik.”

(1995) J.A.

Ismét Az Úton…

 

Pár napja fogtam a tarisznyámat (hátizsákom, kamera, mikorofonok) és ismét járom Az Utat.
Mégegyszer elindultam az üveghegyeken túlról (Pireneusok) a közép felé véve az irányt, kicsit megfáradva, de éreztem hogy valami miatt ismét nyakamba kell vennem a világot…

Amikor útközben néha megálltam pihenni jól hallottam az egyre erősödő, mindent betöltő Nagy Zajt, az örvénylő indulatokat, az emberek démoni dühét. Mindenfelé…

Amikor Magyarországra értem hirtelen egy számomra eddig teljesen ismeretlen helyen találtam magam.

Minden Zaj elnémult…

Egy kis tó, mellette egy kis épület melynek ajtaja mögé amikor óvatosan bekukkantottam egy hatalmas külön világ tárta fel kapuit.

Próbáltam fülelni és A Csend egyre hangosabb volt….

Aztán belépve képeket láttam, ismerős nevek úsztak a szemem elé, a történelem súlya hirtelen mellbe vágott és elkezdtem szédülni.

Nem én voltam az egyetlen látogató…

Miközben Kint zajlanak a történelem (legújabb) viharai, itt bent, Ők mutatják Az Utat.

A Kamalduli rend szerzetesei akik itt némasági fogadalomban élték le életüket és nap mint nap, sok sok éven át (napi 8 órát) meditáltak – imádkoztak – dolgoztak Európáért a világért, értünk…
Ezek az Emberek amikor beteljesítették küldetésüket, eltűntek erről a helyről.
(A felületes külső szemlélő számára valakik eltüntették őket)

És azok az erők amelyek most Kint, más – új díszletek között a legtöbb ember számára (még) láthatatlanul örjöngve tüzelik a népet, megvezetve őket egymás ellen, nos azok az erők nem léphetnek be ide.

Miközben bejárom az üres termeket, nézem a gyönyörűen helyrehozott és ismét megbecsült helyét a Szellemnek, eközben megpróbálok néhány képpel megörökíteni valamit ebből a világból, hogy átadhassam nektek.
Azért is hogy ne feledjétek el Azt amit a nagy Zaj és más erők a végső tombolásukban el akarnak takarni a szemetek elől.

Kint, Most, világtörténelmi pillanatokat élünk ezekben a napokban.

Kint, itt Középen, az új díszletek közé ismét kiállt egy Ember pár napja és szólt hozzátok, szólt mindannyiunkhoz. Megírta levelét.

Gondolatait, A Figyelmeztetést a Zaj elnyomja.

Remélem ez a néhány kép segít… Fogadjátok szeretettel.

Fogel Frigyes

Volt egyszer egy spanyol nátha… Avagy hullanak körülöttem az emberek mint a legyek…

Ma hajnalban egy az 1918-19-es spanyol nátháról szóló hosszú cikk került a szemem elé az egyik legaljasabb magyaroszági mainstream internetes portálon.

Szokásos módon hozták a “színvonalukat”.

Csak az létezik és csak úgy amit ők mondnak, írnak, hazudnak.

Ők és (elv)társaik már évek óta lázasan tolják materialista alapú lejárató kampányukat a nekik nem tetsző (a nagy profitot nem hozó) szelíd emberközpontú, évszázadok óta egyre jobban működő alternatívák ellen.

Nemrég (még magyarországon) engem is ledöntött a lábamról az a fránya influenza… Láthatóvá vált hogy ebben az évben valami nagyon erős vírus mutációval találkoztunk…

Most még az ibériai félsziget legtávolabbi pontján is ugyanazokat a panaszokat hallom mint korábban otthon, hogy ez most tenyleg erős (volt), sokan az intenzív osztályon kötöttek ki vagy átlépték a küszöböt…

Közben többen írtak nekem köztük igazi harcos, nagyon erős fizikumú és lelki erejű emberek (közszereplők is) saját bevallásuk szerint úgy kikészültek ahogy még soha az eddigi életükben…

Eszembe jutott hogy nemrég Jakab doktor rendelőjében jártam Budapesten…

(Egy kis rövidfilmet készítettem vele és nem kis meglepetésemre miután több mint egy hónapja töröltem a Kulturális Kreatívok facebook oldalát, a  filmjeink nézettsége még mindig töretlen)

Tőle és több más hasonló szellemiségű orvostól (és a sors kegyelme által) egy teljesebb képet láthattam meg a betegségek mai, egyoldalú indentifikálása mellett…

Jakab doktor egyik írásában olyan összefüggéseket mutat be a nagyközönségnek melynek már az olvasása is gyógyító erőket szabadíthat fel és külön öröm számomra hogy személyesen is megismerhettem őt (is) hisz már gyerekkoromban  az volt az álmom, hogy egyszer kamerákkal ilyen emberekhez is eljuthatok és tanulhatok tőlük élőben a személyes találkozások által.

A főállású károgóknak meg csak annyit üzennék hogy már sok évvel ezelőtt ebben a témában több helyen megfordultam kameráimmal (svác, németország stb.) ahol professzionális módon kombinálják a  modern high tech és a szelíd, alternatív gyógyítási metódusokat…

Ebben egy másik korábbi filmemben szereplő kiválló (még mindig) magyarországon gyógyító ritka orvosok egyike Szőke Henrik aki már PH.D. -ét védte meg nemrég, sikerrel…

Dr. Szőke Henrik

Gyógyítók (film)

Gondolat ébresztőnek íme egy rövid idézet  Jakab doktortól majd a teljes írást elolvashatjátok lejjebb.

Jó gyógyulást!

Fogel Frigyes

 

“A fertőzés létrejöttében tehát nem csak egyedül a kórokozó és a vak véletlen játszanak szerepet. Vannak olyan tényezők, melyek óvnak a fertőzésektől. Ilyen elsősorban az erős védekező rendszer. Önbizalmunkat növelendő érdemes tudnunk, hogy az egészséges embernek már a nyála is véd a kórokozóktól. Olyan anyagokat tartalmaz, melyek nem engedik például a súlyos betegséget okozó diftéria baktérium szaporodását. Egy milliliter egészséges emberi vér laboratóriumi körülmények közt több mint 10 millió influenza vírust képes elpusztítani! Az ember vérében található speciális albumin 37 Celsius fok hőmérsékleten még az igen káros Staphylococcus pyogenes nevű baktériumot is képes másfél óra alatt kiirtani. Ez az eredményesség sok antibiotikumon is túltesz.”

A teljes írás:

Dr. Jakab Tibor honlapja

Fertőző betegségek, kórokozók  

Dr. Jakab Tibor belgyógyász – antropozófus orvos

Az orvostudomány az elmúlt évszázadban rengeteg változást élt meg. Főleg a technika, a fizika, a kémia fejlődése kapcsán új elméletek igazolódtak be, új felfedezések, új találmányok láttak napvilágot. Az egyik legjelentősebb változás a fertőző betegségek fogalmának, kezelésének terén következett be. Az úgynevezett kórokozók felfedezése alaposan megváltoztatta az orvosi gondolkodást és a kezelési gyakorlatot egyaránt. Az új felfedezés és elgondolás szerint az úgynevezett mikroorganizmusok, azaz parányi élőlények a külvilágból bekerülnek az emberi szervezetbe, és ott ők maguk, vagy anyagcsere termékeik károsítják a különféle szöveteket, azaz betegséget idéznek elő. Innen származik a károsító hatással rendelkező parányi élőlények neve is: kórokozók (latinul: patogén mikroorganizmusok). Az elmélet megalapítói, gyakorlati kidolgozói főleg Louis Pasteur (élt: 1822-1895), a mikrobiológia és a járványtan megalapítója, valamint Robert Koch (élt: 1843-1910) Nobel-díjas bakteriológus voltak. A kórokozók felfedezése után nem sokkal sikerült olyan anyagot találni, mely képes volt elpusztítani a patogén mikroorganizmusokat. Az első kórokozó ellenes szer a penicillin volt. Ennek felfedezője az ezért később Nobel-díjat kapó Sir Alexander Fleming (élt: 1881-1955) volt. Evvel megoldódni látszott a fertőző betegségek elleni küzdelem is: a kívülről bejutott kórokozót egy szintén kívülről bejuttatott, a kórokozót elpusztító hatású anyaggal, tehát „anti-biotikummal” hatástalanítjuk. Ha elpusztítjuk a kórokozót, megszűntetjük a betegséget.

Az előbb említett felfedezések kétségtelenül igen jelentősek. Sok-sok ember életét mentik meg egészen a mai napig. De megfigyelhetjük, hogy e felfogásbeli változáshoz tartozik az is, hogy maga az ember a fertőzéses betegsége, és az ebből való kigyógyulása terén vajmi kevés szerephez jut. A kórokozó „véletlenszerűen” kerül a szervezetbe, szaporodik el benne, mígnem a kívülről bejuttatott anyaggal „el nem pusztítják az orvosok. Ha rájönnek végre melyik is a hatékony antibiotikum?” A kezelés szempontjából a szubjektum, maga az ember szinte nem is játszik szerepet. Majdhogynem egyre megy, hogy például gyermek, vagy felnőtt az illető, öreg, vagy fiatal, milyen fizikai, lelki, szellemi gyengeségeket vagy erőket hordoz…? Szinte mindegy, hogy a mandulája, a szíve, a tüdeje vagy a veséje betegszik-e meg? Ismerjük a kórokozót, beadjuk az ellenanyagot, megkapjuk a gyógyulást. Megfigyelhetjük tehát, hogy a kétségtelen nagy jelentőségű orvosi felfedezések és az ebből fakadó újfajta gondolkodás következtében óriási hangsúlyeltolódás következett be a betegség, az ember, és a gyógyulás viszonyában. A beteg ember maga szinte semmilyen felelősséggel nem rendelkezik bajával kapcsolatban. Maga a „bűnös” az új felfogásban vagy a kezelést nem eltaláló felkészületlen gyógyító, vagy a vak véletlen által irányított kórokozó. Mindkettőtől óvakodni kell annak, aki egészséges akar maradni. De mivel a kórokozó az, mely súlyosan megbetegíti az embert, ettől a pici élőlénytől kell tartani, ettől lehet félni, akár rettegni, és ezt a mikroorganizmust kell feltétlen elpusztítani.

Ugyanabban az időben, amikor az orvostudomány a kórokozók felfedezésének időszakát élte meg, élt egy másik nagy hatású gondolkodó, Rudolf Steiner. Ő szellemtudományos kutatásai alapján egészen más szempontokat hangsúlyozva beszélt ugyanerről a kérdésről. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a félelem és a rettegés rendkívül erős negatív erő, mely akár még a fizikai test szintjén is károsíthatja az embert. Beszélt arról is, hogy ha a félelmeinkkel alszunk bele az éjszakába, akkor a tudat alatt olyan képek jönnek létre, olyan imaginációk, melyeket átitat ez a félelem. Ez pedig jó alap, a baktériumok gondos ápolására…. Ha pedig csak egy kevéssé is visszaszorítjuk ezt a félelmet, például a beteg olyan figyelmes ápolása által, amikor eszünkbe sem jut, hogy mi is megfertőződhetünk, akkor máris csökkentjük magunkban a baktériumok gondozására fordított erőket. (GA 154, Vortrag vom 5. 5. 1914.).

A kórokozók leggyakrabban a vírusok vagy a baktériumok. Megfigyelhető, hogy a vírusok különösen gyakran telepednek meg a „felső emberben”, a központi idegrendszer területén. A vírusos agyhártyagyulladások, a gyermekbénulás, a veszettség kórokozóin egyértelműen a központi idegrendszerben találhatóak. A herpesz vírusfertőzések is gyakorta az idegek mentén haladnak. Az influenza is sok központi idegrendszeri tünetet okoz (fejfájás, szédülés, tompaság, aluszékonyság, izom fájdalmak…). A vírus fertőzések másik megjelenési területe a bőr, itt rendszerint kiütéseket okoz. A bőr szövete fejlődésében, felépítésében és működésében sok hasonlóságot mutat az idegszövettel. A tünetek bőrön való megjelenése általában már arra utal, hogy a betegség az idegrendszert kezdi elhagyni, távozóban van. A vírus tehát leginkább az idegrendszerhez vonzódik. A baktériumok viszont az anyagcseréhez mutatnak erős affinitást. Ott találnak megfelelő táptalajt szaporodásuk számára.

Steiner a jelenség magyarázatakor az emberből indul ki: szellemtudományos megfigyelései alapján e megfigyeléseket avval hozta összefüggésbe, hogy ha az asztráltest erői kerülnek túlsúlyba, az étertest gyengülő hatása miatt, akkor a vírusok megtelepedése számára kedvezőek a feltételek. Ha az életerők túl erősen hatnak az asztráltest gyengesége miatt, ez kedvez a baktériumok elszaporodásának.

A két megközelítési mód, noha nagyjából azonos időben keletkeztek, és azonos tényeket magyaráznak, éles ellentétben áll egymással. Az egyikben a patogén mikroorganizmus, a másikban az ember tudatos hozzáállása játssza a döntő szerepet. De mintegy száz év eltelte után a steineri kijelentés a bennünk élő félelem szerepéről már nem is olyan idegen. Korunkban már sok pszichológiai irányzat mutat rá hasonló megfigyelésekre. Maga az orvostudomány is sokkalta árnyaltabb képet ismer a kórokozók és a fertőző betegségek kapcsolatáról. Kiderült például, hogy egyáltalán nem minden ember betegszik meg azok közül, akik a fertőzésnek ki vannak téve. A fertőzés létrejöttében tehát nem csak egyedül a kórokozó és a vak véletlen játszanak szerepet. Vannak olyan tényezők, melyek óvnak a fertőzésektől. Ilyen elsősorban az erős védekező rendszer. Önbizalmunkat növelendő érdemes tudnunk, hogy az egészséges embernek már a nyála is véd a kórokozóktól. Olyan anyagokat tartalmaz, melyek nem engedik például a súlyos betegséget okozó diftéria baktérium szaporodását. Egy milliliter egészséges emberi vér laboratóriumi körülmények közt több mint 10 millió influenza vírust képes elpusztítani! Az ember vérében található speciális albumin 37 Celsius fok hőmérsékleten még az igen káros Staphylococcus pyogenes nevű baktériumot is képes másfél óra alatt kiirtani. Ez az eredményesség sok antibiotikumon is túltesz. A testi-lelki kiegyensúlyozottság, az egészséges táplálkozás, az öröklötten erős fizikai test vagy gyógyulási hajlam szintén egyértelműen véd a fertőzésektől. Ma már tudjuk tehát, hogy azért a testi, lelki, szellemi egészségnek örvendő kiegyensúlyozott életmódot folytató ember esetében nem is olyan könnyű a dolga szegény kórokozóknak. Viszont a káros külső körülmények, mint az erős áthűlés, a stressz hatások, egészségtelen életmód és szokások, az egészségtelen táplálkozás pedig elősegítik a kórokozók megtelepedését, elszaporodását, így a fertőző betegség létrejöttét.

Mai tudásunk alapján elmondhatjuk tehát, hogy a fertőző betegség létrejöttében a kórokozó (leggyakrabban baktérium, vírus) valóban fontos szerepet játszik. De sohasem egyedül csak ez a fertőző betegség létrejöttének egyetlen oka.

Ahhoz, hogy az ember valóban megbetegedjék szükséges még néhány dolog. Elsősorban az, hogy a kórokozó számára az emberi szervezet fogadókész legyen. Tehát például alultáplált, vitaminhiányos, savas, szövetei rossz keringésűek, méreganyagokkal terhelt… A betegség létrejöttéhez szükséges még legtöbbször a védekező rendszer gyengesége is. Szerepet játszhatnak bizonyos öröklött gyengeségek, valamint egészségtelen külső körülmények. A ma sokat emlegetett időjárási frontok által okozott légnyomás ingadozást az Antropozófus Orvoslás a Föld levegő organizmusával hozza összefüggésbe. Így e meteorológiai hatás az asztrális világunkba beleavatkozó változásokat idézhet elő. A kozmoszból felénk áramló csillag hatások pedig a szervezet folyadékháztartásában, tehát életerő áramlásaiban okozhatnak változásokat. Steiner a Geisteswissenschaft und Medizin című munkájában mutatott rá arra, hogy bizonyos járványosan fellépő fertőző betegségekben is kozmikus hatások játszanak szerepet. Főként a Nap tevékenysége, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz által növelheti az ember érzékenységét az influenzával szemben. A kozmikus hatásra utal a fertőző betegségek fellépésének ritmusa, mely az éven belüli ismert ritmus mellett akár hosszú évtizedeket is magába foglaló ritmus is lehet. Hét – tíz éves ritmusban erősödik fel például az influenza vagy a vírusos meningitisz. Az Antropozófus Orvoslás mutat rá arra is, hogy a fertőzés jelensége nem csak testi, hanem lelki és szellemi téren is létrejöhet. Szellemi síkon megfigyelhetjük például, hogy egy bizonyos időben és helyen fellépő szellemi igazság, akár pozitív, akár negatív értékről beszélhetünk, emberek millióit tudja lelkesíteni. Vagy bizonyos találmányok egymástól függetlenül, szinte egy időben valósulnak meg. Lelki síkon ugyan így egy bizonyos helyen és időben létrejövő lelki hatás „robbanásszerűen” terjed. Például színházban a nevetés, temetésen a sírás tud „fertőzni”. Vagy említhetem az öltözködési divatok járványszerű fellépését, terjedését. Egészen hasonló típusú folyamat, a fertőzés tehát három különböző síkon, a testi-, lelki- és a szellemi területen is fellép.

A fertőző betegségek és a kórokozók szerepének megértése szellemtudományos szempontból nem pusztán érdekes filozófiai kérdés. Ha pontosak a lénytagi magyarázatok, ez sokat segít a fertőzéses betegségek kezelésében is. Segítségre pedig szükség van, hiszen a száz évvel ezelőtti időhöz képest mára már kiderült, sokkalta bonyolultabb a fertőzések kezelése annál, mint amilyennek hajdanán képzelték.

Most éppen az üveghegyen túlról (Pireneusok)… avagy egy kis hétvégi (andalúz) borozás margójára…

 

Néhány napja itt a dél-spanyolországi “átmeneti szállásomon” bekapcsoltam a tévé készüléket és egy üveg jó nehéz spanyol vörösbor társaságában elkezdtem szörfözni a helyi csatornák között…

Még csak az első pohár bor után voltam de már kezdtem szédülni a látottaktól:
(ugyanabban a műsorsávban szinte mindenhol ugyanazt láttam)

Egy hatalmas stúdióban a közönség sorait pásztázza a kamera sokszor már kínosan lassítva, hosszan ráközelítve szuperplánban mint a spagetti westernek idejében (amiket egyébként itt a szomszédban forgattak egy kis andalúz sivatagban Clint Eastwood és a többiek… Itt izzadtak anno és nem HollyWodoo-ban mint azt sokan gondolják) szóval a kamerák rendszeresen hosszan elidőznek a stúdió közönsége közt helyet foglaló az épp aktuális afrikai bevándorló nézőkön (!) aztán pár percel később egy (fehér) idős spanyol hölgyre fordulnak az optikák részletesen bemutatva ahogy ráborul sírva és elhalmozza csókjaival egy afrikai kb. 18 éves fiatalembert mint leendő jövendőbelijét…
A közönség tombol gyönyörűségében.

Na erre a “kulturális sokkra” ismét kölcsönhatásba kerültem a “Coto de Imaz Gran Reserva” 2010-es üveggel.

Aztán jön a szokásos kora esti hírműsor megemlítve hogy az itteni legújabb afrikai migránshullám miatt Motrilban (tengerparti kisváros a közelben) katonai kaszárnyákat fog megnyitni az Andalúz Tartományi Kormányzat hogy ott helyezze el őket ideiglenesen.
(Andalúziában ismét a komcsik (pardon, a szocialisták) vannak hatalmon akik nap mint nap nagy karlendítésekkel az öklüket rázva énekelik az internacionálét a kamerák előtt ami igencsak furcsa látvány… legalábbis számomra…)

A hab a tortán már csak az hogy mindezek után jött a nap média csúcspontja:
az itteni előző (volt netto kommunista) -“señor” Zapatero -magyarul cipész “úr” kormányának volt miniszterei hogyan ülnek üveges szemekkel maguk elé meredve a sevillai központi bíróságon korrupció azaz közpénzek lenyúlása miatt…
majd gyors váltás a programszerkesztőktől es hirtelen az aktuális (harmatgyenge) jobboldali kormány hosszú évek óta húzódó korrupciós ügyein csámcsognak hosszú percekig.

Voila!

(az otthoniak ezekhez képest amatőrök)…

Mindezek után este a törzshelyemen egy tipikus kis andalúz bárban folytatom a borozást a fejem fölött lógó hatalmas sonkák társaságában és kíváncsian hallgatom félfüllel az itteni borszakértő benszülött kollégák beszélgetését…

Láthatóan forr a “víz” a fedő alatt…

Az itteni andalúzok is nézték a tévét a háttérben és ők nem ilyen finoman fogalmaztak a helyzetről mint én… de ők már csak az idősebb generáció, a fiatalok eközben épp nyomják magukba mellettünk kinn a főtéren a szokásos napi/esti hasis (!) adagjukat, vagy épp szívják a füves cigijüket.

Manapság szinte minden fiatal ezt csinálja (itt) nap mint nap… nem túlzok.
A botellonok-ról ne is beszéljek aminek az a lényege hogy este 8-tól reggelig egy köztéren fiatalok százai egy helyben állnak és alkoholt vedelnek.
Nem mozdulnak.
Állnak órákig.

Ezeket a zombi partikat már az állam is tiltani próbálja -kevés sikerrel- mert a “botellon” már epidémia szinten terjed ebben a 40 milliós országban…
(Spanyolország az európai tranzit elosztó ország a Latin Amerikából érkező drogoknak)

És miközben megérkezett a rumos kávém hirtelen a mobilom jelez hogy kaptam egy emailt magyarországról egy ügyvéd barátomtól…

Ismét egy zseniális cikk amit ritkán lehet olvasni az otthoni sajtóban.

Kötelezo mű!!! Olvassátok!

Kattints ide a cikk megnyitásához

Miután befejeztem az olvasást hirtelen eszembe jutottak legutóbbi németországi útjaim szürreális tapasztalatai is…

De eközben egy mély fenyegető morajlás hallatszott a poharazó benszülött ivócimboráim irányából ugyanis a bár falán lógó tévéből ismét az itteni politikus asszonyok a helyi parlament pulpitusán elő adásban harsogják hogy:
“mi mind UGYANOLYANOK vagyunk – mind egyenlőknek KELL LENNÜNK”!
Azaz: azt kiáltják folyamatosan hogy “Igualidad” (egyenlőség – egyformaság) és ezt harsogja a tévé hangszórója megállás nélkül nap mint nap és közben ökölbe szorított bal karjukat lengetik a politikus amazonok és elkezdik énekelni az INTERNACIONÁLÉT!!!

Mr. Orwell! HELP!

Nem, még nem voltam teljesen illuminált állapotban, de hirtelen azt vettem észre hogy a nyakamat tapogatva keresem az úttörő nyakkendőmet…

(Istenem! azok a pavlovi reflexek)..

Majd elkezdtem csendesen dünnyögni: “serkenj fel kegyes nép, mosolyog az hajnal”… a mellettem borozó úriember úgy nézett rám a magyar nyelven “énekelt” “munkásmozgalmi” sorok hatására (szegény Kodály) mintha Miguel de Cervantes Sancho Panzája hirtelen La Mancha vidéke helyett a pesti panelek között találta volna magát…

Aztán ismét egymásra néztünk a bárban mi férfiak és intettünk a csaposnak hogy jöhet a következő kör…

De visszatérve a legutóbbi Germán kultúrális élményeimhez…

Nemrég találtam egy ritka jó felvételt ahogy Németországban (a mellékelt videón jól látható) egy tüntetés alkalmával az ottani közszolgálati média ARD (!) riporterei – újságírói stb. mit is művelnek egy brit független you tube-os riporterrel az utcán (aki bár felkészületlen volt mert még nem hallott korábban az ARD-ről, de ne legyünk maximalisták a mai jutyúb “sztárok” felé)….

Ez is KÖTELEZŐ anyag (magyar felirattal)

Kattints ide a videó elindításához

Még ehez kapcsolódik hogy jóformán senki sem beszél arról a tényről hogy a mai helyzet egyik gyökere visszanyúlik az 1973-as és 1979-es európai olajválsághoz amikor gyakorlatilag megbénult a kontinens és kilométeres sorok álltak anno a benzinkutaknál és EKKOR adták el európát kilóra az igérgetéseikkel az arab országoknak az akkori “politikusaink” a közvélemény felhatalmazása nélkül és ami most történik az az egyik következménye mindannak ami a szemünk előtt zajlik:

Kattints ide a videó elindításához

Nos, miután a bor és egyébb nedűk megtették áldásos hatásukat ekkor már vigyorogva, szép andalúz dialektusban egymást ölelgetve búcsúzkodtam kávéházi bajtársaimtól és egész úton hazafelé azon gondolkodám miként fogom befejezni ezt a blog bejegyzést hogy valami szépet is azaz valami inspirálót is adhassak át nektek…

Visszatérve kis stúdiómba eszembe jutott hogy van néhány tavaly nyáron felvett dél spanyolországi drón felvételem amit még azon nyomban éjszaka összeraktam nektek hátha segít egy kicsit ezekben a hideg napokban…

Vigyázzatok magatokra, tartsatok ki, ne higgyetek a szemfényvesztőknek és áprilisban döntsetek.
Jól döntsetek.

Én ott(hon) leszek…

Fogel Frigyes

Repülünk? (Ki fog repülni áprilisban?)

Nemrég téli drón felvételeket készítettem otthon…
Ma reggel egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
Ez a kérdés lett a másfélperces “repülős” anyag címe.

Ehez még egy Babits idézet melyet egyik törzshelyén az esztergomi központi kávéházban olvastam anno…

Fogel Frigyes

“Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.”
Babits Mihály