Page 11 of 13

Volt egyszer egy spanyol nátha… Avagy hullanak körülöttem az emberek mint a legyek…

Ma hajnalban egy az 1918-19-es spanyol nátháról szóló hosszú cikk került a szemem elé az egyik legaljasabb magyaroszági mainstream internetes portálon.

Szokásos módon hozták a “színvonalukat”.

Csak az létezik és csak úgy amit ők mondnak, írnak, hazudnak.

Ők és (elv)társaik már évek óta lázasan tolják materialista alapú lejárató kampányukat a nekik nem tetsző (a nagy profitot nem hozó) szelíd emberközpontú, évszázadok óta egyre jobban működő alternatívák ellen.

Nemrég (még magyarországon) engem is ledöntött a lábamról az a fránya influenza… Láthatóvá vált hogy ebben az évben valami nagyon erős vírus mutációval találkoztunk…

Most még az ibériai félsziget legtávolabbi pontján is ugyanazokat a panaszokat hallom mint korábban otthon, hogy ez most tenyleg erős (volt), sokan az intenzív osztályon kötöttek ki vagy átlépték a küszöböt…

Közben többen írtak nekem köztük igazi harcos, nagyon erős fizikumú és lelki erejű emberek (közszereplők is) saját bevallásuk szerint úgy kikészültek ahogy még soha az eddigi életükben…

Eszembe jutott hogy nemrég Jakab doktor rendelőjében jártam Budapesten…

(Egy kis rövidfilmet készítettem vele és nem kis meglepetésemre miután több mint egy hónapja töröltem a Kulturális Kreatívok facebook oldalát, a  filmjeink nézettsége még mindig töretlen)

Tőle és több más hasonló szellemiségű orvostól (és a sors kegyelme által) egy teljesebb képet láthattam meg a betegségek mai, egyoldalú indentifikálása mellett…

Jakab doktor egyik írásában olyan összefüggéseket mutat be a nagyközönségnek melynek már az olvasása is gyógyító erőket szabadíthat fel és külön öröm számomra hogy személyesen is megismerhettem őt (is) hisz már gyerekkoromban  az volt az álmom, hogy egyszer kamerákkal ilyen emberekhez is eljuthatok és tanulhatok tőlük élőben a személyes találkozások által.

A főállású károgóknak meg csak annyit üzennék hogy már sok évvel ezelőtt ebben a témában több helyen megfordultam kameráimmal (svác, németország stb.) ahol professzionális módon kombinálják a  modern high tech és a szelíd, alternatív gyógyítási metódusokat…

Ebben egy másik korábbi filmemben szereplő kiválló (még mindig) magyarországon gyógyító ritka orvosok egyike Szőke Henrik aki már PH.D. -ét védte meg nemrég, sikerrel…

Dr. Szőke Henrik

Gyógyítók (film)

Gondolat ébresztőnek íme egy rövid idézet  Jakab doktortól majd a teljes írást elolvashatjátok lejjebb.

Jó gyógyulást!

Fogel Frigyes

 

“A fertőzés létrejöttében tehát nem csak egyedül a kórokozó és a vak véletlen játszanak szerepet. Vannak olyan tényezők, melyek óvnak a fertőzésektől. Ilyen elsősorban az erős védekező rendszer. Önbizalmunkat növelendő érdemes tudnunk, hogy az egészséges embernek már a nyála is véd a kórokozóktól. Olyan anyagokat tartalmaz, melyek nem engedik például a súlyos betegséget okozó diftéria baktérium szaporodását. Egy milliliter egészséges emberi vér laboratóriumi körülmények közt több mint 10 millió influenza vírust képes elpusztítani! Az ember vérében található speciális albumin 37 Celsius fok hőmérsékleten még az igen káros Staphylococcus pyogenes nevű baktériumot is képes másfél óra alatt kiirtani. Ez az eredményesség sok antibiotikumon is túltesz.”

A teljes írás:

Dr. Jakab Tibor honlapja

Fertőző betegségek, kórokozók  

Dr. Jakab Tibor belgyógyász – antropozófus orvos

Az orvostudomány az elmúlt évszázadban rengeteg változást élt meg. Főleg a technika, a fizika, a kémia fejlődése kapcsán új elméletek igazolódtak be, új felfedezések, új találmányok láttak napvilágot. Az egyik legjelentősebb változás a fertőző betegségek fogalmának, kezelésének terén következett be. Az úgynevezett kórokozók felfedezése alaposan megváltoztatta az orvosi gondolkodást és a kezelési gyakorlatot egyaránt. Az új felfedezés és elgondolás szerint az úgynevezett mikroorganizmusok, azaz parányi élőlények a külvilágból bekerülnek az emberi szervezetbe, és ott ők maguk, vagy anyagcsere termékeik károsítják a különféle szöveteket, azaz betegséget idéznek elő. Innen származik a károsító hatással rendelkező parányi élőlények neve is: kórokozók (latinul: patogén mikroorganizmusok). Az elmélet megalapítói, gyakorlati kidolgozói főleg Louis Pasteur (élt: 1822-1895), a mikrobiológia és a járványtan megalapítója, valamint Robert Koch (élt: 1843-1910) Nobel-díjas bakteriológus voltak. A kórokozók felfedezése után nem sokkal sikerült olyan anyagot találni, mely képes volt elpusztítani a patogén mikroorganizmusokat. Az első kórokozó ellenes szer a penicillin volt. Ennek felfedezője az ezért később Nobel-díjat kapó Sir Alexander Fleming (élt: 1881-1955) volt. Evvel megoldódni látszott a fertőző betegségek elleni küzdelem is: a kívülről bejutott kórokozót egy szintén kívülről bejuttatott, a kórokozót elpusztító hatású anyaggal, tehát „anti-biotikummal” hatástalanítjuk. Ha elpusztítjuk a kórokozót, megszűntetjük a betegséget.

Az előbb említett felfedezések kétségtelenül igen jelentősek. Sok-sok ember életét mentik meg egészen a mai napig. De megfigyelhetjük, hogy e felfogásbeli változáshoz tartozik az is, hogy maga az ember a fertőzéses betegsége, és az ebből való kigyógyulása terén vajmi kevés szerephez jut. A kórokozó „véletlenszerűen” kerül a szervezetbe, szaporodik el benne, mígnem a kívülről bejuttatott anyaggal „el nem pusztítják az orvosok. Ha rájönnek végre melyik is a hatékony antibiotikum?” A kezelés szempontjából a szubjektum, maga az ember szinte nem is játszik szerepet. Majdhogynem egyre megy, hogy például gyermek, vagy felnőtt az illető, öreg, vagy fiatal, milyen fizikai, lelki, szellemi gyengeségeket vagy erőket hordoz…? Szinte mindegy, hogy a mandulája, a szíve, a tüdeje vagy a veséje betegszik-e meg? Ismerjük a kórokozót, beadjuk az ellenanyagot, megkapjuk a gyógyulást. Megfigyelhetjük tehát, hogy a kétségtelen nagy jelentőségű orvosi felfedezések és az ebből fakadó újfajta gondolkodás következtében óriási hangsúlyeltolódás következett be a betegség, az ember, és a gyógyulás viszonyában. A beteg ember maga szinte semmilyen felelősséggel nem rendelkezik bajával kapcsolatban. Maga a „bűnös” az új felfogásban vagy a kezelést nem eltaláló felkészületlen gyógyító, vagy a vak véletlen által irányított kórokozó. Mindkettőtől óvakodni kell annak, aki egészséges akar maradni. De mivel a kórokozó az, mely súlyosan megbetegíti az embert, ettől a pici élőlénytől kell tartani, ettől lehet félni, akár rettegni, és ezt a mikroorganizmust kell feltétlen elpusztítani.

Ugyanabban az időben, amikor az orvostudomány a kórokozók felfedezésének időszakát élte meg, élt egy másik nagy hatású gondolkodó, Rudolf Steiner. Ő szellemtudományos kutatásai alapján egészen más szempontokat hangsúlyozva beszélt ugyanerről a kérdésről. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a félelem és a rettegés rendkívül erős negatív erő, mely akár még a fizikai test szintjén is károsíthatja az embert. Beszélt arról is, hogy ha a félelmeinkkel alszunk bele az éjszakába, akkor a tudat alatt olyan képek jönnek létre, olyan imaginációk, melyeket átitat ez a félelem. Ez pedig jó alap, a baktériumok gondos ápolására…. Ha pedig csak egy kevéssé is visszaszorítjuk ezt a félelmet, például a beteg olyan figyelmes ápolása által, amikor eszünkbe sem jut, hogy mi is megfertőződhetünk, akkor máris csökkentjük magunkban a baktériumok gondozására fordított erőket. (GA 154, Vortrag vom 5. 5. 1914.).

A kórokozók leggyakrabban a vírusok vagy a baktériumok. Megfigyelhető, hogy a vírusok különösen gyakran telepednek meg a „felső emberben”, a központi idegrendszer területén. A vírusos agyhártyagyulladások, a gyermekbénulás, a veszettség kórokozóin egyértelműen a központi idegrendszerben találhatóak. A herpesz vírusfertőzések is gyakorta az idegek mentén haladnak. Az influenza is sok központi idegrendszeri tünetet okoz (fejfájás, szédülés, tompaság, aluszékonyság, izom fájdalmak…). A vírus fertőzések másik megjelenési területe a bőr, itt rendszerint kiütéseket okoz. A bőr szövete fejlődésében, felépítésében és működésében sok hasonlóságot mutat az idegszövettel. A tünetek bőrön való megjelenése általában már arra utal, hogy a betegség az idegrendszert kezdi elhagyni, távozóban van. A vírus tehát leginkább az idegrendszerhez vonzódik. A baktériumok viszont az anyagcseréhez mutatnak erős affinitást. Ott találnak megfelelő táptalajt szaporodásuk számára.

Steiner a jelenség magyarázatakor az emberből indul ki: szellemtudományos megfigyelései alapján e megfigyeléseket avval hozta összefüggésbe, hogy ha az asztráltest erői kerülnek túlsúlyba, az étertest gyengülő hatása miatt, akkor a vírusok megtelepedése számára kedvezőek a feltételek. Ha az életerők túl erősen hatnak az asztráltest gyengesége miatt, ez kedvez a baktériumok elszaporodásának.

A két megközelítési mód, noha nagyjából azonos időben keletkeztek, és azonos tényeket magyaráznak, éles ellentétben áll egymással. Az egyikben a patogén mikroorganizmus, a másikban az ember tudatos hozzáállása játssza a döntő szerepet. De mintegy száz év eltelte után a steineri kijelentés a bennünk élő félelem szerepéről már nem is olyan idegen. Korunkban már sok pszichológiai irányzat mutat rá hasonló megfigyelésekre. Maga az orvostudomány is sokkalta árnyaltabb képet ismer a kórokozók és a fertőző betegségek kapcsolatáról. Kiderült például, hogy egyáltalán nem minden ember betegszik meg azok közül, akik a fertőzésnek ki vannak téve. A fertőzés létrejöttében tehát nem csak egyedül a kórokozó és a vak véletlen játszanak szerepet. Vannak olyan tényezők, melyek óvnak a fertőzésektől. Ilyen elsősorban az erős védekező rendszer. Önbizalmunkat növelendő érdemes tudnunk, hogy az egészséges embernek már a nyála is véd a kórokozóktól. Olyan anyagokat tartalmaz, melyek nem engedik például a súlyos betegséget okozó diftéria baktérium szaporodását. Egy milliliter egészséges emberi vér laboratóriumi körülmények közt több mint 10 millió influenza vírust képes elpusztítani! Az ember vérében található speciális albumin 37 Celsius fok hőmérsékleten még az igen káros Staphylococcus pyogenes nevű baktériumot is képes másfél óra alatt kiirtani. Ez az eredményesség sok antibiotikumon is túltesz. A testi-lelki kiegyensúlyozottság, az egészséges táplálkozás, az öröklötten erős fizikai test vagy gyógyulási hajlam szintén egyértelműen véd a fertőzésektől. Ma már tudjuk tehát, hogy azért a testi, lelki, szellemi egészségnek örvendő kiegyensúlyozott életmódot folytató ember esetében nem is olyan könnyű a dolga szegény kórokozóknak. Viszont a káros külső körülmények, mint az erős áthűlés, a stressz hatások, egészségtelen életmód és szokások, az egészségtelen táplálkozás pedig elősegítik a kórokozók megtelepedését, elszaporodását, így a fertőző betegség létrejöttét.

Mai tudásunk alapján elmondhatjuk tehát, hogy a fertőző betegség létrejöttében a kórokozó (leggyakrabban baktérium, vírus) valóban fontos szerepet játszik. De sohasem egyedül csak ez a fertőző betegség létrejöttének egyetlen oka.

Ahhoz, hogy az ember valóban megbetegedjék szükséges még néhány dolog. Elsősorban az, hogy a kórokozó számára az emberi szervezet fogadókész legyen. Tehát például alultáplált, vitaminhiányos, savas, szövetei rossz keringésűek, méreganyagokkal terhelt… A betegség létrejöttéhez szükséges még legtöbbször a védekező rendszer gyengesége is. Szerepet játszhatnak bizonyos öröklött gyengeségek, valamint egészségtelen külső körülmények. A ma sokat emlegetett időjárási frontok által okozott légnyomás ingadozást az Antropozófus Orvoslás a Föld levegő organizmusával hozza összefüggésbe. Így e meteorológiai hatás az asztrális világunkba beleavatkozó változásokat idézhet elő. A kozmoszból felénk áramló csillag hatások pedig a szervezet folyadékháztartásában, tehát életerő áramlásaiban okozhatnak változásokat. Steiner a Geisteswissenschaft und Medizin című munkájában mutatott rá arra, hogy bizonyos járványosan fellépő fertőző betegségekben is kozmikus hatások játszanak szerepet. Főként a Nap tevékenysége, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz által növelheti az ember érzékenységét az influenzával szemben. A kozmikus hatásra utal a fertőző betegségek fellépésének ritmusa, mely az éven belüli ismert ritmus mellett akár hosszú évtizedeket is magába foglaló ritmus is lehet. Hét – tíz éves ritmusban erősödik fel például az influenza vagy a vírusos meningitisz. Az Antropozófus Orvoslás mutat rá arra is, hogy a fertőzés jelensége nem csak testi, hanem lelki és szellemi téren is létrejöhet. Szellemi síkon megfigyelhetjük például, hogy egy bizonyos időben és helyen fellépő szellemi igazság, akár pozitív, akár negatív értékről beszélhetünk, emberek millióit tudja lelkesíteni. Vagy bizonyos találmányok egymástól függetlenül, szinte egy időben valósulnak meg. Lelki síkon ugyan így egy bizonyos helyen és időben létrejövő lelki hatás „robbanásszerűen” terjed. Például színházban a nevetés, temetésen a sírás tud „fertőzni”. Vagy említhetem az öltözködési divatok járványszerű fellépését, terjedését. Egészen hasonló típusú folyamat, a fertőzés tehát három különböző síkon, a testi-, lelki- és a szellemi területen is fellép.

A fertőző betegségek és a kórokozók szerepének megértése szellemtudományos szempontból nem pusztán érdekes filozófiai kérdés. Ha pontosak a lénytagi magyarázatok, ez sokat segít a fertőzéses betegségek kezelésében is. Segítségre pedig szükség van, hiszen a száz évvel ezelőtti időhöz képest mára már kiderült, sokkalta bonyolultabb a fertőzések kezelése annál, mint amilyennek hajdanán képzelték.

Most éppen az üveghegyen túlról (Pireneusok)… avagy egy kis hétvégi (andalúz) borozás margójára…

 

Néhány napja itt a dél-spanyolországi “átmeneti szállásomon” bekapcsoltam a tévé készüléket és egy üveg jó nehéz spanyol vörösbor társaságában elkezdtem szörfözni a helyi csatornák között…

Még csak az első pohár bor után voltam de már kezdtem szédülni a látottaktól:
(ugyanabban a műsorsávban szinte mindenhol ugyanazt láttam)

Egy hatalmas stúdióban a közönség sorait pásztázza a kamera sokszor már kínosan lassítva, hosszan ráközelítve szuperplánban mint a spagetti westernek idejében (amiket egyébként itt a szomszédban forgattak egy kis andalúz sivatagban Clint Eastwood és a többiek… Itt izzadtak anno és nem HollyWodoo-ban mint azt sokan gondolják) szóval a kamerák rendszeresen hosszan elidőznek a stúdió közönsége közt helyet foglaló az épp aktuális afrikai bevándorló nézőkön (!) aztán pár percel később egy (fehér) idős spanyol hölgyre fordulnak az optikák részletesen bemutatva ahogy ráborul sírva és elhalmozza csókjaival egy afrikai kb. 18 éves fiatalembert mint leendő jövendőbelijét…
A közönség tombol gyönyörűségében.

Na erre a “kulturális sokkra” ismét kölcsönhatásba kerültem a “Coto de Imaz Gran Reserva” 2010-es üveggel.

Aztán jön a szokásos kora esti hírműsor megemlítve hogy az itteni legújabb afrikai migránshullám miatt Motrilban (tengerparti kisváros a közelben) katonai kaszárnyákat fog megnyitni az Andalúz Tartományi Kormányzat hogy ott helyezze el őket ideiglenesen.
(Andalúziában ismét a komcsik (pardon, a szocialisták) vannak hatalmon akik nap mint nap nagy karlendítésekkel az öklüket rázva énekelik az internacionálét a kamerák előtt ami igencsak furcsa látvány… legalábbis számomra…)

A hab a tortán már csak az hogy mindezek után jött a nap média csúcspontja:
az itteni előző (volt netto kommunista) -“señor” Zapatero -magyarul cipész “úr” kormányának volt miniszterei hogyan ülnek üveges szemekkel maguk elé meredve a sevillai központi bíróságon korrupció azaz közpénzek lenyúlása miatt…
majd gyors váltás a programszerkesztőktől es hirtelen az aktuális (harmatgyenge) jobboldali kormány hosszú évek óta húzódó korrupciós ügyein csámcsognak hosszú percekig.

Voila!

(az otthoniak ezekhez képest amatőrök)…

Mindezek után este a törzshelyemen egy tipikus kis andalúz bárban folytatom a borozást a fejem fölött lógó hatalmas sonkák társaságában és kíváncsian hallgatom félfüllel az itteni borszakértő benszülött kollégák beszélgetését…

Láthatóan forr a “víz” a fedő alatt…

Az itteni andalúzok is nézték a tévét a háttérben és ők nem ilyen finoman fogalmaztak a helyzetről mint én… de ők már csak az idősebb generáció, a fiatalok eközben épp nyomják magukba mellettünk kinn a főtéren a szokásos napi/esti hasis (!) adagjukat, vagy épp szívják a füves cigijüket.

Manapság szinte minden fiatal ezt csinálja (itt) nap mint nap… nem túlzok.
A botellonok-ról ne is beszéljek aminek az a lényege hogy este 8-tól reggelig egy köztéren fiatalok százai egy helyben állnak és alkoholt vedelnek.
Nem mozdulnak.
Állnak órákig.

Ezeket a zombi partikat már az állam is tiltani próbálja -kevés sikerrel- mert a “botellon” már epidémia szinten terjed ebben a 40 milliós országban…
(Spanyolország az európai tranzit elosztó ország a Latin Amerikából érkező drogoknak)

És miközben megérkezett a rumos kávém hirtelen a mobilom jelez hogy kaptam egy emailt magyarországról egy ügyvéd barátomtól…

Ismét egy zseniális cikk amit ritkán lehet olvasni az otthoni sajtóban.

Kötelezo mű!!! Olvassátok!

Kattints ide a cikk megnyitásához

Miután befejeztem az olvasást hirtelen eszembe jutottak legutóbbi németországi útjaim szürreális tapasztalatai is…

De eközben egy mély fenyegető morajlás hallatszott a poharazó benszülött ivócimboráim irányából ugyanis a bár falán lógó tévéből ismét az itteni politikus asszonyok a helyi parlament pulpitusán elő adásban harsogják hogy:
“mi mind UGYANOLYANOK vagyunk – mind egyenlőknek KELL LENNÜNK”!
Azaz: azt kiáltják folyamatosan hogy “Igualidad” (egyenlőség – egyformaság) és ezt harsogja a tévé hangszórója megállás nélkül nap mint nap és közben ökölbe szorított bal karjukat lengetik a politikus amazonok és elkezdik énekelni az INTERNACIONÁLÉT!!!

Mr. Orwell! HELP!

Nem, még nem voltam teljesen illuminált állapotban, de hirtelen azt vettem észre hogy a nyakamat tapogatva keresem az úttörő nyakkendőmet…

(Istenem! azok a pavlovi reflexek)..

Majd elkezdtem csendesen dünnyögni: “serkenj fel kegyes nép, mosolyog az hajnal”… a mellettem borozó úriember úgy nézett rám a magyar nyelven “énekelt” “munkásmozgalmi” sorok hatására (szegény Kodály) mintha Miguel de Cervantes Sancho Panzája hirtelen La Mancha vidéke helyett a pesti panelek között találta volna magát…

Aztán ismét egymásra néztünk a bárban mi férfiak és intettünk a csaposnak hogy jöhet a következő kör…

De visszatérve a legutóbbi Germán kultúrális élményeimhez…

Nemrég találtam egy ritka jó felvételt ahogy Németországban (a mellékelt videón jól látható) egy tüntetés alkalmával az ottani közszolgálati média ARD (!) riporterei – újságírói stb. mit is művelnek egy brit független you tube-os riporterrel az utcán (aki bár felkészületlen volt mert még nem hallott korábban az ARD-ről, de ne legyünk maximalisták a mai jutyúb “sztárok” felé)….

Ez is KÖTELEZŐ anyag (magyar felirattal)

Kattints ide a videó elindításához

Még ehez kapcsolódik hogy jóformán senki sem beszél arról a tényről hogy a mai helyzet egyik gyökere visszanyúlik az 1973-as és 1979-es európai olajválsághoz amikor gyakorlatilag megbénult a kontinens és kilométeres sorok álltak anno a benzinkutaknál és EKKOR adták el európát kilóra az igérgetéseikkel az arab országoknak az akkori “politikusaink” a közvélemény felhatalmazása nélkül és ami most történik az az egyik következménye mindannak ami a szemünk előtt zajlik:

Kattints ide a videó elindításához

Nos, miután a bor és egyébb nedűk megtették áldásos hatásukat ekkor már vigyorogva, szép andalúz dialektusban egymást ölelgetve búcsúzkodtam kávéházi bajtársaimtól és egész úton hazafelé azon gondolkodám miként fogom befejezni ezt a blog bejegyzést hogy valami szépet is azaz valami inspirálót is adhassak át nektek…

Visszatérve kis stúdiómba eszembe jutott hogy van néhány tavaly nyáron felvett dél spanyolországi drón felvételem amit még azon nyomban éjszaka összeraktam nektek hátha segít egy kicsit ezekben a hideg napokban…

Vigyázzatok magatokra, tartsatok ki, ne higgyetek a szemfényvesztőknek és áprilisban döntsetek.
Jól döntsetek.

Én ott(hon) leszek…

Fogel Frigyes

Repülünk? (Ki fog repülni áprilisban?)

Nemrég téli drón felvételeket készítettem otthon…
Ma reggel egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
Ez a kérdés lett a másfélperces “repülős” anyag címe.

Ehez még egy Babits idézet melyet egyik törzshelyén az esztergomi központi kávéházban olvastam anno…

Fogel Frigyes

“Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.”
Babits Mihály

 

Fordulópont?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki felkerekedett és elindult, hogy megnézze, mi is van az üveghegyeken túl.

Mezítláb ment, semmije nem volt, még hamuba sült pogácsát sem kapott az útra.

Az egyetlen dolog, amit mégis kapott, egy kis láng volt, amit őriznie kellett a vándorlás során. Mielőtt elindult az útra, egy hangot hallott, mely azt mondta: ha nem vigyáz a lángra és kialszik, mielőtt célba ér, kőbálvánnyá válik örök időkre.

A fiú nem tudta, mit is kell keresnie, de a lángocska vezette az úton.

Az üveghegyhez érve mászni kezdett. A csúcsról letekintett a túloldalra, és abból, ami a szeme elé tárult, sejteni kezdte, mi vár rá odaát.

Leereszkedett hát az emlékek nélküli országba. Bejárta a hatalmas földet, megismerte lakóit, és megpróbált beilleszkedni közéjük. Nem sikerült, pedig mindent megpróbált. Élt kunyhókban, egy fedél alatt a nyomorral, parolázott királyokkal és királynőkkel és éveket töltött udvaraikban, de sehol nem találta a helyét.

Sokan próbálták marasztalni.., de a fiúban minden marasztaló szó mögött felsejlett egy lény alakja, egy démon árnya… és ment tovább az úton.

Napra pontosan 3 hónapja a fiú visszaindult az üveghegyen túlról, hogy elhozzon valamit a középföldén élőknek abból, amit hosszú vándorlása közben összegyűjtött.

Szándékait sokan nem értették, kinevették, vagy sajnálták…
És voltak olyan középföldiek, akik segítő kezet nyújtottak felé, és olyanok is, akik saját céljaikhoz próbálták felhasználni őt, ám az idő megmutatta, hogy ők maguk is segítségre szorulnak, és nem azok, akiknek mutatják magukat. Maszkjaik és jelmezeik rájuk tapadtak, szívük megkeményedett, és kincsekkel teli tarisznyájuk lehúzza vállukat.

A fiú 3 hónapja hazatért.

A középföldiek nézegetni kezdték, amit elhozott nekik, beszéltek róla, előbb kevesen, majd egyre többen; utóbb már olyan sokan, hogy a fiú csak ámult-bámult. Hát ez meg hogy lehet? Hát ők nem emlékeznek?
Ez itt nem az emlékek nélküli ország!!
A fiú egyre szomorúbb lett, mert látta, hogy az üveghegyek olvadoznak és az emlékek nélkül élők földje egyre közeledik középfölde felé.
És látta, hogy amit hozott, abból majd minden terméketlen talajra hullott.
Sárkányok földjére érkezett volna? Hiszen őt is megpróbálták elpusztítani…

A fiú egyre csak  keresett, de nem talált elég igaz embert maga körül.

Pedig ha legalább tizenkettőt fellel, talán még meg tudják akadályozni az emlékek nélküli föld terjeszkedését.

És egyszerre hirtelen nagy csönd lett… Mélységes csönd… Vihar előtti csönd…

A fiú tudta… A vihar egyre közeledik…

És már azt is tudta, hogy nincs mit tenni.

És ekkor megtörtént…

Lehunyta a szemét és 45 év küzdelem után megszállta az a nyugalom, amit mindig is keresett hosszú vándorlása során.

Hazaért.

Középre.

És ekkor azt is megértette, hogy mi volt az a láng, amit rábíztak, amit végig az úton őriznie kellett, és ami mindig vigyázott rá, még akkor is, amikor megpróbálták a lánggal együtt elpusztítani.
Azt is megértette ekkor, hogy miért kellett mindazt átadnia az embereknek, amit magával hozott.

A fiú mostmár nem beszél, nem kérdez, nem érez fájdalmat, nem érez örömöt.

A fiú ismét útra kelt, de már nem az üveghegyen túlra…

Igen, útra kelt, még mindig mezítláb, tarisznyával a vállán, de a tarisznya most már nem üres. Tüzet visz benne.

Mert egy feladata még hátravan.

Fogel Frigyes

A pók nem pihen… Avagy hányan állnak a szövőszék mögött…

Ma reggel megakadt a szemem egy internetes cikken:

“Megfigyelnek minket a bolti lámpák
A Philips olyan világítási rendszerrel kísérletezik, amely telefonunkon keresztül figyelne meg minket.

Idáig semmi új, na de tovább is van (mondjam még?):

A “connected retail lighting system” névre keresztelt rendszer a hagyományos LED-fényforrásokat egyesíti a vásárlók követéséért felelős érzékelőkkel, olyan módon, hogy az gyakorlatilag észrevehetetlen a kívülállók számára. Nem teljesen leplezett megoldásról beszélünk azonban, hiszen a tervek szerint a vásárlók által használt okostelefonok bevonásával együtt lenne csak használható a rendszer, a kapcsolódást egy külön mobilos alkalmazáson keresztül engedélyezhetnénk, cserébe pedig részesülhetnénk a kísérletező kedvű ügyfelek számára meghirdetett akciókban és leértékelésekben. “

hmm…

Tegnap este átmentem a barátommal a szomszéd faluba, mert az a hír járja, hogy ott egy helyen jó pizzát sütnek.
A módos házak övezetében ott a kis étterem, ahova belépve… kongó üresség fogadott. (Ezen lassan már meg se lepődök…)
A bárpulthoz léptem, a pincért üdvözöltem, majd erős szemkontaktust felvéve elmondtam neki, hogy először járok itt: ha jó pizzát kapok, törzsvendég leszek, ha nem, akkor többet nem találkozunk. (A pizza nagyon jo lett 🙂

Amíg a pizza sült, barátommal legurítottunk egy üveg prágai barna sört, s közben szóba elegyedtünk a fiatal negyvenes pincérrel.
– Itt mindig ekkora a pangás?
– Igen, pár éve minden megváltozott.
Már előre hallottam a sirámokait sorolni – gazdasági helyzet, búskomor magyarok és így tovább…
Mégis megkérdeztem, szerinte miért maradnak távol az emberek még egy ilyen szép és barátságos helytől is.

Nem szólt egy szót sem, csak a kezét nyújtotta ki: zongorázni kezdett a bárpulton.

Lehet, hogy a jó kis prágai sör tette, de ahogy meredten bámultam a kezét, egy Liszt zongoraverseny ujjrendje jelent meg előttem, s Kocsis Zoli egyik régi zeneakadémiai koncertje, amikor a Liszt-versenymű utolsó hangját olyan erővel zárta le, hogy a pedál beragadt. Régi szép idők!
Sokáig bámulhattam a klimpírozó ujjakra, mert a srác – tán megsajnált – és kimondta a bűvös szót:
– Facebook… minden fiatal ezt csinálja.

Aztán elmesélte, mit látott a pult mögül az utóbbi öt-hat évben: végignézte, hogyan fogynak el az emberek az étteremből és más közösségi helyekről, és – figyelem! – NEM A PÉNZ MIATT!!!!!!!!
Mert pénz az van, hajaj. Nem is kevés. Itthon is.
Az internet!!!!

De pepitában ugyanezeket a sztorikat hallom kedvenc esztergomi pékségemben a fiatal eladólányoktól is: nincsenek közösségi terek, ahol találkozhatnának , és nem olyan helyekre gondolnak, ahová simán lerészegedni jár az ifjúság, mert csak ilyen van… Esztergomban…
És máshol, nemcsak idehaza.

Világosan kiderül a fent idézett kis cikkből: a mi döntésünkön múlik, hagyjuk-e magunkat behálózni a Póktól, vagy határozott nemet tudunk mondani ezeknek a minket folyamatosan tesztelő erőknek.

Én ismét leteszem a voksom e NEM mellett.

Teremtsük meg – ha kell, újra! – az emberi kapcsolatok szövedékét, mindenki a saját környezetében: hozzatok létre baráti köröket, vagy bővítsétek e meglévőket! Senki nincs egyedül, de ne is érezze magát egyedül! Szólítsuk meg egymást, pinpongozzunk, kiránduljunk, és Beszélgessünk!
Ne töltsük a drága földi időt nyavalygással, a mások hibáinak citálásával, saját panaszaink mantrázásával. Ez már nagyon unalmas, igaz?

Inkább tegyük fel egymásnak azt parsifali kérdést:

Testvérem! Hogyan segíthetek?!
Szeretettel: Fogel Frigyes