Ezt a levelet is ma hajnalban kaptam. Mint az előző levélnél az írójának védelmében név nélkül teszem közzé ezt az írást is szintén kissebb “húzásokkal” F.F.

Kedves Frigyes!

Ez az email volt a levelezőrendszeremben, remélem megkapod, muszáj reagálnom a továbbított levélre.

Anno, mikor indultál,  anyagilag is támogattalak, később ez már akadályokba ütközött, nem csak azért, mert kevesebb lett a forrás (az is), de más ügyeket is támogatok a családom mellett, pl. ………………………………….., nehézhelyzetbe került barátaim postaládájába csempészek segítséget anonim, és még ami jön – így a KK-ra már nem maradt energiám (megjegyzem voltak olyan „kreatívok”is, akiket személy szerint is támogattam, nem kicsit, és azóta fel sem hívtak, de ez már más lapra tartozik)

Én is közgazdász vagyok (két diplomával, igaz estin végeztem munka mellett), egyedülálló három gyerekkel, a rendszerváltás óta vállalkozó. Keményen szabályozott területen dolgozom, olyan konkurenciával, ami mellett más nemigen rúgna labdába.

Az elmúlt években jelentősen csökkentek az adóterheim, sőt a könyvelőm most szólt, hogy a KIVA még kedvezőbb lenne, jelentkezzek át. Persze nyilván lehetne még kevesebb (nem vagyok katás), de látom, honnan indult az ország pénzügyi helyzete, így nem panaszkodom. Az adóbevallásomban az idén (amit egy gombnyomással csak el kellett fogadnom) valami nem stimmelt, mire személyesen a NAV-tól hívtak telefonon, sőt segítettek rendezni, hogy megkapjam a visszaigénylést (ami egy héten belül a számlámon volt). Nem kezdem el ecsetelni, hogy egy korábbi adóellenőrzésen milyen stílusban bántak velem, aki egy napot sem késtem a befizetésekkel soha, és magas, bejelentett fizetésem van a vállalkozásból.

Az egészségügy peremterületén dolgozom közel harminc éve, látom, hogy milyen lobbik milyen irgalmatlan nyomást fejtenek ki a kormányokra, hogy bizonyos kórház vezetők, mekkora pénzeket tesznek zsebre, hogy bizonyos orvosok mennyire ellenérdekeltek a hálapénz rendszerének felszámolásában – magyarán milyen ellenállásba ütközik az egészségügy átlátható működése.

Nem kezdem el sorolni, hogy mennyi mindent tett a kormány az elmúlt évek alatt az eü és az oktatás fizetési kondícióinak rendezéséért, mert ide nyilván az Isten pénze nem elég, hiszen akkora rés a nyugati és a hazai szintek között.  De ha egy vállalkozó a béremelést hallja, sikítófrászt kap, miközben a másik oldalon pedig szeretné, ha őt is magas színvonalon látnák el.

A gazdasági terület nem egyszerű, egy kisvállalkozótól nagyon sok munkát és kreativitást igényel, hogy talpon maradjon.

Létezik egy kisvállalatok marketingjével foglalkozó cég, a Marketing Commando, érdekes lenne őket és az ügyfeleiket meg lehet kérdezni, kik a sikeresek, kik buknak el, és vajon miért. Én úgy gondolom, a legtöbb vállalkozást az alkalmatlanság, és fejlődési képesség hiánya tesz tönkre. Ezek a fogalmak sok mindent takarnak, amibe most nem mennék bele. Vannak kisvállalkozókat támogató programok, finanszírozási segítségek, nyilván lehetne több is, de a gazdasági környezet a világon mindenhol a globál cégeknek kedvez. Ha protekcionista politikát kezdene egy kormány, olyan nemzetközi támadások kereszttüzébe kerülne, amit egy ilyen kis ország, mint a miénk, nem élne túl.

Nem irigylem a döntéshozókat, mert pontosan tudom, hogy összetett problémákra nem lehet olyan választ adni, amivel mindenki elégedett.

Éppen édesapám történetei alapján állítok össze egy kötetet a háború utáni időkről, és azon gondolkoztam, hogy ha így nyavalyogtak volna őseink, akkor még mindig kenyérjegyen tengődnénk (nálunk szűnt meg először Európában, ha jól tudom), és söprögetnénk a törmelékeket Budapest utcáin.

Én sem szeretem a kirakat keresztényeket, engem csak simán hitben élők neveltek, akik nem papoltak, hanem cselekedtek, és  hálisten sok ilyet ismerek magam körül még.

Én is látom azokat a hirtelen felkapaszkodott figurákat, akiknek a pökhendisége mindenkit irritál, de ezek százalékos aránya még messze nem éri el az előző kormány szintjét (sajnálom, hogy erre egzakt mérést nem lehet folytatni, de egy barátom azt mondta, hogy ha ennyi lopás mellett ennyi mindent építettek, akkor valamit mégsem csinálnak rosszul), és nagyon remélem, hogy nem emelkedik. Sajnos a történelemből is tudjuk, hogy álszentség lenne azt mondani, hogy lehet stabil helyzetet és fejlődést elérni kompromisszumok nélkül.

A jelenlegi kormány erőfeszítései mögött egy víziót vélek felfedezni, ami a magyaroknak fontos. Ez a függetlenség, ami szinte a lehetetlenség kategóriájába tartozik, és csak relatív módon értelmezhető manapság. Ehhez azonban erő kell. Ezt az erőt, egy nemzeti minimum melletti valódi összefogás lehetőségét kellene elfogadnunk, félretéve a könnyen szítható gyűlölködés energiáját, és ezen belül értelmes párbeszéddel haladni tovább.

Keresztyénként is mondom, hogy új haza csak belül van. Le kellene nyugodni. Addig nem lehet társakat találni, amíg nem jutottunk el saját mélységeinkbe, nincs hitünk. Enélkül lehet bárhová menni, esetleg lehet jobban élni, valami mindig hiányozni fog. Tapasztalatból mondom, sokéves depressziós periódus után, amikor én is szaladtam fűhöz-fához, önellátókhoz, gurukhoz, sikertelenül. Aztán rájöttem, hogy akit és amit kerestem itt van bennem. Már nem keresek.

Látom, hogy a gyűlölet energiája milyen erős, látványos, mennyire romboló – kívül-belül az, mindig is az volt. De tartós, építő energia, élhető közeg csak elfogadó, megértő, hálás és cselekvő agapéban gyökerezik. Hogy Krisztus nélkül hogy működhet ez? Nem tudom. Nálam nem működött.

Csókay András (a sziámi ikreket is szétválasztó csapat vezetője) mondja, hogy minden lépés előtt imádkozik a csapatával, és az ihletet a megoldásokra is imái alatt kapja. Eddig ezt egy vállrándítással, szájbiggyesztéssel le lehetett söpörni, kérdés, hogy nem lenne-e érdemes ezt elkezdeni közgazdászként, mérnökként, zenészként, bárhol, ahol vagyunk és működünk?

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Áldás, békesség!

…………..

(Néhány évvel ezelőtt a “Marketing Commando” vezetőjével is készítettünk egy rövid stúdió beszélgetést) F.F.