Az utóbbi időben számos felkérést kaptam, hogy csatlakozzam egy bizonyos ügyhöz.
A legutóbbi megkeresés ebben a témakörben tegnap érkezett. Ezután belenéztem egy hírműsorba, és az ott látottak felszakítottak bennem egy gátat. Végképp betelt a pohár. És most már ki is ömlik.
Ennyi év közös munka után úgy érzem, rátok is tartoznak az alábbiak:

Tehát kaptam egy e-mailt: hamarosan bizonyos emberek szerveznek egy összejövetelt, ahová szeretnék, ha én is elmennék, sok más Kulturális Kreatív ismerősömmel együtt.

Intuíciómra hallgatva megmutattam a levelet egy barátomnak, mert több szem többet lát(hat). A válasz meg is érkezett: a találkozót óraműpontossággal arra az időpontra szervezik, amikor éppen egy nemrégiben meghirdetett országos politikai rendezvény zajlik Budapesten.
Ezt az invitálók elfelejtették közölni velem.
Utólag már meg sem lepődöm, annyira klasszikus a manipuláció eme formája (is).
A gondom inkább azzal van, hogy ezek a megkeresések általában “nagynevű”, magukat kulturális kreatívnak feltüntető emberektől érkeznek… – mert nem ez az első eset.

Már több alkalommal megkörnyékeztek “báránybőrbe bújt ordasok”, akik a KK-közösséget általam próbáltak saját céljaikra felhasználni.
Többször kaptam ajánlatot a választások közeledtével különböző politikai irányultságú szervezetektől, avagy korábban arra próbáltak rávenni, hogy kilóra, értsd: pénzért adjam el a KK domain neveket és a közösségi oldalak hozzáférési kódjait, amiket saját zsebből finanszírozva, sok munkával építettem fel, s ez így van a mai napig.
Minden ajánlatot visszautasítottam, ám ezek az erők nem nyugszanak: még mindig elég vastag a bőr bizonyos testrészükön, hogy újra és újra megkörnyékezzenek.
Neveket is mondjak?
Megteszem, ha rákényszerítenek.
Addig is: akit érint, az tudja, miről van szó.
Sokan vannak, és némelyikük “magasan”.

Tegnap késő este hazaérve láttam az említett hírműsort: a Magnet Bank egyik tulajdonosa mosakodott éppen a Simon-ügyként elhíresült pénzügyi tranzakciók kapcsán. Nagyon elszomorodtam: az egész magyarázkodás csak még inkább hiteltelenné tette az egész – magát etikusnak hirdető – intézményt.

Külön története van annak, ahogy az elmúlt évek során “szociális tevékenységeikkel” megcélozták a Kulturális Kreatívokat és azok rendezvényeit. És ők vonultak is sorban az itt meg nem nevezett központi helyre. Engem is többször megkerestek… Például azért is, hogy készítsek reklámfilmet a Magnet Bankról. Ez a terv végül nem valósult meg, és ezért hálát adok a sorsnak.
Egyszer azonban – engedve a többszöri invitálásnak – elmentem az egyik rendezvényükre.
Mindenki ott volt, aki “számít”, sok-sok ismerős arc, KK-ok, üzletemberek. Korábban többükkel készítettem interjút és filmeket.
Erről röviden csak annyit, hogy egyik ámulatból a másikba estem: egy olyan fajta “szellemiséget” kellett megtapasztaljak, és az események olyan irányt vettek, hogy egyszerűen fel KELLETT állnom az első sorból, és távozni, pedig távol áll tőlem a teátrális viselkedés.

Nem lehet többé makogással, magyarázkodással elbújni a felelősség, tetteink következménye elől, ahogy azt most a Magnet Bank prominens embere teszi. Hol vagyunk? Mik vagyunk? Hová süllyedünk még?
Ezért hallgatom fájdalmas szomorúsággal e műsort.
Miért kell bármelyik körnek lefeküdni? Ja, pénzért… ne is mondjátok, tudom, engem is megkörnyékeztek néhányszor, ahogy már utaltam rá.

A legkiábrándítóbb az, ahogyan az egykor együtt, egy ügyért lelkesedők egymás háta mögött a másik hátába döfik a kést…
Én nem veszem fel ezt a kesztyűt, mert valami visszatart ettől.
Tombolnak az erők, de szorosan kell tartani az irányzékot.
Pedig a korrupció és a New Age-es őrület kart karba öltve szinte a megszállottságig bénítja le a mégoly kreatívnak tűnő embereket is, és a tárgyalások alatt magamon érzem lesajnáló tekintetüket:
Szegény hülye! Nem kell a tuti? Pedig feleznénk a zsíros koncon! Ami jár, az jár!
A válaszom akkor is: NEM! SOHA!
Kinek-kinek a lelkiismerete szerint: nyírjatok, beszéljetek ki, az is eljut hozzám, csak idő kérdése, és tegyétek, amit jónak láttok – gyümölcséről ismerszik meg a fa. A képmutatók idejét éljük, de már nem sokáig lehet átverni mindent és mindenkit. Az intellektuális önfelmentések nem adnak valódi feloldozást. az igazi morál nem igényel magyarázkodást: vagy van, vagy nincs. Legbelül mindenki tudja, hol áll.
Én is tudom.
És igen: számomra is fájdalmas a szembenézés. De nem akarom megúszni.

Ám felejteni sem szeretnék. És nem is fogok.
Én hiszek a csodákban. Bármikor kegyelmet kaphatunk, ha nem félünk.
El kell dönteni, melyik oldalon állunk, vagy elsöpri a szemetet az idő.
Soha nem késő.

Sok erőt és kitartást kívánok minden KK-nak, aki nem kurvult el ilyen-olyan érdekek mentén, és meg tudta őrizni szívét és reményét a kitartó munka gyümölcsében, melyet egy bizonyos könyvben a Mennyei Jeruzsálem falának neveznek.

Fogel Frigyes