Egy nyilatkozat margójára…

Most olvasom az Indexen hogy ma reggel megkezdődött a Budapest Pride Fesztivál.

A cikkben van egy “érdekes” rész:

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója köszöntőjében elmondta: művészként fontos az igazság, hiszen meg kell ismerniük azt, amit éreznek, és azt ki kell tudniuk fejezni. Sok meleg művész már átment azon a folyamaton, amikor megismerték magukat. Mindenki legyen büszke arra, ha átment ezen: Csajkovszkij még nem vállalhatta másságát, de Bernstein már igen – tette hozzá.

Mint fogalmazott: nincs semmi baj a heteroszexuálisokkal, amíg nem akarják saját életmódjukat rákényszeríteni másokra. Mindenki mellett ki kell állni, akit elnyom a többségi társadalom – zárta beszédét Fischer Iván.

“Drága” Iván,

Sok barátom van az USA-ban, Európában es Ázsiában is akik homo- vagy biszexuálisak. Nagy részük művész és én mint hetero nagyon szeretem őket…

Csakhogy Ti és kedves barátaid azt felejtitek el itthon és másutt is nyilatkozataitokhoz hozzáilleszteni, hogy: nincs semmi baj a homoszexuálisokkal, amíg nem akarják saját életmódjukat rákényszeríteni másokra.

Mert erről ugye mélyen hallgattok… Aki otthon van a nemzetközi művészvilágban az tudja hogy miről beszélek.

Fogel Frigyes