43 éves vagyok.

Van egy öreg autóm.
Ha azzal érkezem egy helyre, akkor “nyugi” van…
Ha az új autómmal érkezem, akkor legtöbbször én vagyok az újgazdag nyugatra szakadt bunkó (vagy a keletről jött paraszt).

Van Iphone-om. A legdrágább és a legjobb.
Ha azt veszem elő, akkor a legtöbb helyen én vagyok a kőbunkó (nyugaton is). Ha a 12 éves régi mobilomat húzom elő, szinte mindenki laza és megértően mosolyog…

Van jó sportcipőm.
Vannak jó ruháim, szmokingom, frakkom, mert ilyenekben is dolgoztam.
Ha ezeket hordom, én vagyok a…
Ha farmerban és pólókban járok (mint általában), akkor “kőproli” vagyok.

Fogel a vezetéknevem… Zsidó név.
Ha a nemzetközi érelmiségi elit köreiben mozogva bemutatkozom, akkor ez “jó”. Ha elmondom, hogy magyar vagyok és megkereszeltek, megváltoznak a dolgok…
Ha éppen németnek mondom magam, akkor “mindenki haver”.
Ha az USÁ-ban “véletlenül” spanyolul szólalok meg, kinéznek a társaságból.

Ha nem fogadom pozitívan egy homoszexualis művészkolléga közeledését, kirekesztő vagyok.
Ha kedves vagyok hozzájuk és szünet nélkül bólogatok, akkor progresszív európai… (Ennyit a nemzetközi művészvilágról.)
Ha felnézek egy vezetőre, akkor én már csak egy individuális/manipulált roncs vagyok.
Ha én vagyok a vezető és nem nézek fel senkire, akkor vagyok ám a faszagyerek…

Ha egy menekült előtt megállok és szóbaelegyedek vele, akkor az egyik helyen én vagyok a “nagy civil”, a másik utcában viszont fellöknek és leköpnek ugyanezért. (Nemcsak Magyarországon.)

Ha történelmi párhuzamokat hozok fel a jelenlegi helyzet megvilágíására, a legjobb esetben is fasiszta állat vagyok.

Ha épp Spanyolországban élek, akkor állítólag én vagyok a szerencsés kevesek egyike.
Ha a spanyol kollégáim megtudják, hogy magyar vagyok, akkor…

Ismerem szinte mindegyik oldalt a munkámból és az élethelyzetemből adódóan.

4 nyelven beszélek.
Három különböző országban élek.
“Szabad” ember vagyok.(?)
De meddig???
Volt idő, amikor én is menekültem.
Akkor még állt a vasfüggöny.
Tudom, amit tudok.
Megfizettem,  amiért meg kellett fizetnem.
És még mindig látom ugyanazokat a demagóg képmutató manipulátorokat. Egyre többet… Mindenhol.
Látom, ahogy hergelik az embereket, és ahogy az emberek egymást hergelik.
Látom, hogy szinte minden csak érzelmi kérdéssé silányul.
Látom, hogy az emberek nagy részénél hiányzik az alapvető tudás és kultúra.
Látom az elkurvult értelmiségieket. Mindenhol.
Látom a megmondó embereket.
Látom a szektákat.
Látom a “jólelkű, naív(!?), megvezetett pszichopatákat.
Úgy látszik, mostanában (a korábbi időkkel ellentétben) sokan megmutatják valódi arcukat.
Az igazi manipulátokok azonban – továbbra is a függöny biztonsága mögött – pervezen mosolyognak, sőt vicsorognak.
Ahogy szoktak.

Hol vannak a FÜGGETLEN gondolkodók, az írástudók, akik ilyen helyzetekben a fényvivő szerepét vállalják?
Hol van ama bizonyos harmadik oldal?

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el!” (1Péter 5,8)

Maradva tisztelettel,
(egy repülőtéri tranzitból)

Frigyes Fogel
független filmes